Egy jó kapcsolat bizonyítéka az, ha mersz nemet mondani

Holott a szívük vadul azt dübörgi: mondd már, a szentségit! De a szívet legyőzi az akarat, a varázsige bent ragad, és emiatt az ember szenvedésre van ítélve. Ha nem azonnal, hát később, de ez vár arra, aki képtelen kimondani a "nem" szót.

Tapasztaltam, szóval tudom. Egy sok éves kapcsolatomban képtelen voltam nemet mondani. Inkább nem mondtam semmit, vagy kiköhögtem egy igent, miközben valójában teljesen más szerettem volna mondani. Miért nem álltam ki magamért? Nem ahhoz voltam hozzászokva, és hiányzott hozzá az önbizalom. Ugyanis aki nem képes nemet mondani, az valahol éppen olyan lelki sérült, mint amilyen én voltam. 

Gyerekkoromban gyakran nem volt opció a nem szó. Meg kellett tennem, amit elvártak tőlem, amit rám erőltettek. Ha ellenkeztem, akkor szembe kellett néznem a szankciókkal. Nem én vagyok az egyedüli, aki ezt átélte. Mások is kaptak szeretet- és figyelemmegvonást, haragot, kiabálást, akár verést is, ha nemet mondtak.  

Szomorú, hogy sokunkat ebben a szellemben neveltek fel. Csakhogy nem vagyunk pirosban virító szolgálólányok! Nem szabad mindenre azt mondani: "Igen, uram." Ha nem mersz nemet mondani a párodnak, mert félsz attól, hogy megbántod, megharagszik, összevesztek, netán bosszút áll, az nem igazi kapcsolat. Pláne akkor, ha ő tudja, hogy megrögzött konfliktuskerülő vagy, és visszaél vele.

Így lehet hosszú évekre a kínzópadra küldeni magunkat és mélyen aláásni az önbecsülésünket, a méltóságunkat. A párunknak nevezett vámpír személyes vérflaskája leszünk, aki kénye-kedve szerint szürcsöli a vérünket, mert úgysem mondunk neki nemet. Maximum akkor, ha kifogytunk és elcsoffadtunk, ami felér egy kiégéssel, egy idegösszeomlással.

Tudom, az "igen" szó látszólag megoldást kínál mindenre. Ajtót nyit a párunk szívébe, ahol szeretetet és figyelmet kapunk. Igent mondani könnyű és kényelmes, nem kell vesződni vele, főleg nem megmagyarázni. Az igen egyenlő a párunk boldogságával. De mi lesz velünk? Megmondjam? Aki képtelen nemet mondani, az soha nem lesz boldog. Hogy is lenne, mikor mást sem csinál, csak megtagadja a vágyait, az érzéseit, a véleményét, mindent, ami önmaga? Közben pedig néma csendben szenved.

Egy valódi párkapcsolatban - amelyben két érett felnőtt vesz részt - természetes a "nem" szó használata. Ez nem valami legenda, nem azt próbálom veled elhitetni, hogy Atlantisz létezik. De tudnod kell: jogodban áll használni a "nem" szót. Méghozzá anélkül, hogy bármiféle negatív következménnyel néznél szembe. Megteheted. Sőt, kell is! Ugyanis a "nem" a kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolat alapja. Csak a "nem" szabadíthat fel minden szolgálólány lelkű nőt (és akár férfit) a megfelelési kényszer alól. Akkor terem a kapcsolatban őszinte szeretet, kölcsönös tisztelet és empátia, ha tiszteletben tartjuk a saját határainkat.

Ha a párunk egy érett ember, akkor meg sem kell neki magyarázni, hogy miért nem a nem. És ha mégis magyarázkodnunk kell - higgadtan, jól átgondoltan -, nem köt bele. Hanem megért. Nem csak önmagunkkal teszünk jót, ha érvényesítjük az akaratunkat és kielégítjük a vágyunkat. A párunkkal is jót cselekszünk, mert nem csapjuk be. Egy valóban érett felnőttet azzal bántunk meg, ha a saját kárunkra akarunk a kedvében járni, és nem vagyunk vele őszinték.

Értsék már meg a "nemfóbiában" szenvedők: ezzel a szóval nem a kapcsolatra mondanak nemet. A megfelelő ember mellett ezzel soha nem teszik kockára a viszonyukat. Igenis lehet, és olykor kell is szeretetteljesen, de határozottan visszautasítani a másik felet. Elhiheted: létezik a boldogító nem. Amikor kimondod: felszabadul a lelked, és örömtáncot jár, mert kiálltál önmagad mellett.

Forrás: she.hu